A pata:
Csontos alapját a pata- és a nyírcsontok képezik, ahova a patahajlító inak tapadnak. A pata csontot a pata irha övezi, talpi felületén a nyírral. Körkörösen szorítók határolják.

Boka: A szárcsont és a csüdcsont ízesülése a boka. Kívánatos, hogy terjedelmes, száraz, tiszta legyen, a fajtájára jellemző boka szőrökkel. A rövid, keskeny boka gyenge izületre. A burkolt, hólyagszerű boka puha szervezetre utal.

A csüd: A szilárd vázat a csüdcsont képezi. Kívánatos, hogy szabályos (a vízszintessel 45 fokos szöget bezáró) szögelésű, egymással párhuzamos, középhosszú, vastag és feszes legyen.

Két lényeges, hibás csüdalakulást ismerünk.
- Meredek csüd: 50 foknál nagyobb szögelésű. Itt a rázkódás terhe döntően a boka- és a párta izületre hat, ami gyakori csonthártyagyulladást, gyűrűtetemet, kaptát, patacsontsüllyedést okoz. Emellett ezek a lovak könnyen botlanak meg.
- A puha csüd. 40 foknál kisebb szögelésű. Ez esetben az inak, ínszalagok túlterhelve vannak ennek következményeként, hamar tönkremennek.

Párta: Csontos vázát a párta csont képezi a csüd és a pata szarutokjánál. A keskeny körpárna hátul két sarokvánkosban kiszélesedik. Idegpályákkal, vérerekkel átszőve rendkívül érzékeny, hatékony patatároló és információ közvetítő testtája a lónak.





1.ábra A pata


Felül a párta szél, alul a hordozószél szegélyezi. A hordozószél és a talp határolója a fehérvonal, ami egyben a szaru- és az irha érzékenység jelzője, a patkószegek hely kijelölésének mezsgyéje is. A pataápolás, a patafaragás, a patkolás kifinomult tudomány, amely elhanyagolva dilettáns közelítéssel végzetes zárópontja lehet a remény teljes lókoriesnek.

Pata alakulások:
- A szabályos pata(1.ábra): Az elülső pata nagyobb, mint a hátsó. Szarufala egyenletesen hajló felületű, és a hegyfala a talajjal 45-50 fokos szöget zár be. A hegyfal közepe a lábvég tengellyel párirányos, a többi része és az oldalfalak a pártából ferdén kifelé irányulnak. A külső fal vastagabb és ferdébben helyeződik, mint a belső. A párta körmérete kisebb, mint a hordozószél körmérete. A hegyfal, az oldalfal és a sarokfal hosszának az aránya 3:2:1. A hordozószél félkör alakú, külső oldala íveltebb, mint a belső. A talp kissé homorú, a nyír fejlett, a sarokvánkosok egyenlő nagyok és magasak, a pataporcok rugalmasak. A hátulsó pata valamivel kisebb, mint az elülső. A hegyfala 50-55 fokos szöget zár be a talajjal. A hegyfal, oldalfal és a sarokfal hosszaránya 4:3:2. A talp homorúbb, a nyír rövidebb. A nyír teste és szára erősebb, a nyírbarázdák mélyebbek. Ez azért fontos, hogy a csúszást megakadályozza. A szarufal körkörösen ép és sima, elválás repedésmentes, a talpi felület homorú, a nyír erős és fejlett barázdái szélesek, a sarokvánkok rugalmasak és egyenlő nagyságúak. Az elülső paták kör alakúak, a hátulsók szívformához hasonlítanak.

- A meredek pata: Ha oldalról nézve a talajjal 45 foknál (hátulsó) nagyobb szöget zár be, Gyakran meredek csüddel párosul, ami fokozza a hibát. Okai: ín-, ízületi és csontbetegségek eredménye is lehet, de csikókon és patkolatlan lovakon, valamint a pataápolás elhanyagolása és helytelen faragás miatt is kialakulhat.

- A szűkült pata: hibás lábállás, hegyesszögű pata, kevés mozgás, elhanyagolt pataápolás, nyírrothadás stb. Ismérvei: a sarok és oldalfalak egymáshoz közel állnak, a nyír keskeny, a nyírszárak sorvadtak, a nyírbarázdák keskenyek, a sarokvánkosok keskenyek és laposak. Sarokfala összeszűkül, a nyírszárak sorvadtak, a nyírbarázdák, bemélyedtek.

- A bakpata: a meredek és szűkült pata ötvözete, azok fokozott hibáival. (sarok fala jellemzően magas.)

- A hegyesszögű pata: szögellése 45, illetve 50foknál kisebb, (sarokfala minimális)

- A terült pata: aránytalanul szétterült, talpi felülete nem homorú. Okai: szabálytalan lábállás, nedves legelő, hegyesszögű pata, gyenge szarufal, hibás faragás, keskeny, túl rövid patkó.

- A tele talpú pata: A terült pata súlyosabb, hibás formája, ahol a talpi felület kidomborodik. SÚLYOS HIBA: ha ferde a pata ha az egyik oldal sarokfala meredek, a másik oldalon pedig lejtős. a lapos pata fokozódása a teletalpú pata, amely esetében a talp teste lefelé domborodik, többnyire a patacsont helyzetváltozásának az eredménye következtében. A szarufal hullámos és nagy körméretű. Van, amikor az oldal és a sarokfalakon széttérő irányú gyűrűzöttség látható. A szarufaragás ugyanúgy történik, mint a lapos talpú patánál.

- Hibás ferde pata okai: a szaru egyenlőtlen kopása, hibás szarufaragás, egyenlőtlen magas sarok, szűkre igazított patkó, patkó egyenlőtlen kopása, a lábvég tengely oldal felé történő megtörése. A hibás ferde pata egyik oldala és sarokfala meredekebb, a másik pedig ferdébb. Míg az egyik oldali nyírbarázda keskenyebb, addig a másik tágabb, valamint a sarokfal hordozószéle a pata alá tolódott. Szarufaragásnál fontos, hogy a szabályos pata alakját alakítsuk ki.

- Görbe pata okai: a szaru egyenlőtlen növekedése, kopása, hibás szarufaragás (egyenlőtlen magas szarufalak), szűkre igazított patkó, pata helytelen megterhelése, gyenge szarufal, hiányos pataápolás. A görbe pata egyik oldala és sarokfala homorú, míg a másik domború. A sarokvánkos a domború oldalon befelé, a homorú oldalon kifelé nyomul. A szarutalp a homorú oldalon lapos, széles és vékony, míg a domború oldalon keskeny és vastag. A szarufaragáskor a homorú oldalon a hordozószélt erősen beszegjük, a domború oldalon pedig a sarokvánkosnál kinyitjuk a patát.

2.ábra A pata külső részei

3.ábra A pata belső részei

Oldal: A ló lába és patája
Bach Antal Patkolókovács - © 2008 - 2024 - patkolas.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat